2012. július 23., hétfő

21 hetes kontroll

Tegnap, betöltött 21 hetesen voltunk Lintner Tanár Úrnál.
Vett kenetet, megvizsgált, mindent rendben talált, a méhszájam is zárt - persze a kenet eredménye majd kiderül, de remélhetőleg minden ok azzal is.
Tegnap odaadta a Hepatitis szűrésem eredményét is, negatív lett :)
Megbeszéltük a következő kórházi tartózkodásomat... augusztus elején fekszem be és 2-3 hétig ott leszek. Infúzió, fekvés, 24. héttől tűdőérlelő szurik, ... aztán ha mindent rendben talál, haza jöhetek, de onnantól kezdve minden héten mennem kell hozzá ultrahangra, időnként újabb kenet vételre, ...
Nagyon bizakodó, ahogy mi is, úgyhogy hajrá november :)
Jelentem, egyre nagyobb a rajcsúr odabent, Tóbi hajnalban kukorékol, Jóni meg kis éjjeli bagoly :)
Persze napközben is elszórakoztatnak minket... mikor feküdtem a vizsgáló asztalon tegnap, akkor is olyan fenék kidugdosások voltak, hogy már Lintner is röhögött velünk, hogy milyen formákra vagyunk képesek :)

2012. július 13., péntek

Nevek

Eredetileg voltak olyan nevek, amik évek óta nagyon tetszettek, csak úgy megszaporodott a számuk, hogy már-már minden harmadik kisfiút így hívnak napjainkban, és azt mi nem nagyon szeretjük :)
Bár a mi vezetéknevünkhöz szerintem bármilyen nevet választunk, nem lenne tucat, de belénk van kódolva az egyediség iránti vágy :)


Az mindenképpen fontos volt, hogy valami kapcsolat legyen a nevek közt (pl. ugyanannyi betű, azonos kezdőbetű, azonos végződés, ...), de ne hasonlítsanak túlzottan egymáshoz.

Így végig párban kerestük a neveket.

Kezdetben csupa hülyeség jutott eszünkbe, indultunk Lolka és Bolkával, Bob és Bobekkel, Tom és Jerryvel és sorolhatnám :)
Aztán a hivatalos és Magyarországon bejegyezhető nevek közül is megtaláltuk azokat amivel egy életre megkeseríthettük volna az életüket, mint pl. Romulusz és Rémusz, Káin és Ábel, Platón és Arisztotelész, ...

Aztán ezekről sikerült leszakadnunk és volt néhány névpárunk, ami potenciális lehetőségként megmaradt:
Leo és Teo
Noel és Joel
Samu és Soma
Huba és Hugó
Tóbiás és Jónás
Pár nélkül még opció volt a Brúnó, de ahhoz nem találtunk olyat ami tetszett volna és passzolt volna.


Ezek közül mindből volt egy, amelyikkel - főleg Lacinak - barátkozni kellett.
Sokmindent olvasgatok, így olyan könyveket is, amiben leírják, hogy nem igazán jó ötlet iker gyerkőcöket úgy elnevezni, hogy csupán 1 betű különbözteti meg a neveiket, így az első két névpár kiesett.  A Tóbiás mindkettőnknek nagyon tetszett. Nekem a Jónás név is. Na, arról Lacinak mindig a gyónás szó jutott eszébe, így ezt kb 2-3 hét alatt szokta meg :)
Eleinte Tóbiásnak és B babának hívta őket :)
Én heteken át mindig elmondtam a legkülönfélébb helyzetekben, hogy Tóbiás és Jónás - hogy szokja a füle :)
Aztán mikor hazajött egy nap a munkából, akkor már nem úgy köszönt nekik, hogy Tóbiás és B baba, hanem Tóbiás és Jónás. Ez 2-3 napig így ment, majd megkérdeztem, hogy ezek szerint eldőlt és megbarátkozott ezzel a névvel?
És mondta, hogy igen :)

Ráadásul nekünk a Tóbiás névhez mindig olyan asszociáció társul az agyunkban, hogy az olyan kis kópé huncut gyerkőc, a Jónás név meg olyan kis álmos ásítozós :)
Az ultrahangon látva, hogy mit művelnek odabent, hogy Tóbi folyton valami komiszságot produkál, Jóni meg mindig szuszizik és ásítozik, egyértelmű lett, hogy ezek a neveik :)

2012. július 10., kedd

Műtéti kontroll

Az ultrahang után jelenésünk volt Lintner Tanár Úrnál is, aki szerint szintén minden tökéletes az AFP-vel és a Babákkal is a genetikai lelet alapján :)
Azok alapján amit elmondtam, minden rendben, a fekvés, pihenés továbbra is alap követelmény, de 5-10-15 percekre kicsit felkelhetek, keveset üldögélhetek. Séta csak a kertben engedélyezett és amint fáradok, feszül a hasam, keményedik,... azonnal vízszint újra.
Az Utrogestan adagomat 3x1-re csökkentjük, a Rutascorbint szintén 3x1-re, és ezt fenntartjuk kb szülésig.
Beszéltünk a diétáról is, Tanár Úr szerint nem kell annyira szigorúan betartanom, mint eddig, hogy pl. az alacsony CH tartalmú gyümölcsöket dekázgatom mérlegen és közben "szenvedek" attól, hogy nagyon kívánom, de nem ehetem a diéta miatt. Persze továbbra sincs semmi liszt és cukor, meg az alap koncepció változatlan, de ha jól esne kicsit több, nyugodtan ehetem.
Ennek főként az az oka, hogy 44 kilóról 19 hét alatt 48,2 kg-ra sikerült híznom, és ha erőnléttel bírni szeretném ősz végéig az egyre növekvő pocakomat, akkor kicsit hízni kellene. Tanár Úr azt mondta, hogy nagyon szépen növekszenek a Dudik, így nekem is fel kell zárkóznom, és azt se bánná, ha a szülésig kb 16 kilóval több lennék a kiindulási súlyhoz képest.
Úgyhogy most végre nem kell abbahagynom a görögdinnye evést 1/3 szelet dinnyénél, hanem egyszerre akár egy felet is megehetek :)
...mert persze nagyon nem szeretnék eltérni a diétától és majd ezt is egyeztetem Tűű dokival, hogy nehogy gond legyen a cukrommal.
Következő találkánk Lintner Tanár Úrral 2 hét múlva hétfőn lesz, és akkor megbeszéljük, hogy mikor megyek be ismét a János Kórházba vendégeskedni 10-14 napra.

Háztól házig autóval mentünk mindenhova, nulla sétával, jól hátrahajtott üléssel, mégis annyira elfáradtam, hogy csuda... estére kőkemény volt a hasam, alig győztem kapkodni a magnéziumot és alig kaptam levegőt... merthogy Jónás (ő van felül) 3-4 napja rájött, hogy a gyomrom felé lehet még terjeszkedni, és azóta átlósan fekszik, és időnként belefúrja a fejét a gyomromba :) na, ilyenkor nem kapok levegőt rendesen...
Tóbiás pedig a hugyhólyagomon szeret taposni, így percenként pisilni futkosok :)

De olyan jó érezni Őket!

Második genetikai UH 19+0

Tegnap voltunk a 19 hetes genetikán az Istenhegyi Géndiagnosztikában.
Ismét Hajdu Doktornővel együtt örültünk a látottaknak.
Megnézte az AFP eredményt, jónak találta, aztán nekiugrottunk az ultrahangnak is... ezúttal fenekekkel kezdődött :)
Egész nap abszolút nyugodtak voltak a fiúk, még el is gondolkodtam rajta, hogy lehet hogy jobb ez így, mert könnyebb lesz méricskélni őket. Van érzékük a dolgokhoz, mert amint odaértünk, elkezdtek fogócskázni (kis Édesek) :)
Minden rendben van, leszámoltunk minden ujjacskát, belső szervet, ereket a köldökzsinórban, az ilyenkor kötelező méreteket :) ...továbbra is tökéletesek :)
18+5 és 18+3 naposnak felelnek meg, 251 és 242 grammosak kb. A Doktornő szerint ez tökéletes, egyébként is jó lenne, ha nem lennének majd 3 kilósak a szüléskor. Mondtam neki, hogy ez a veszély az alkatomnál fogva sem fenyeget, úgyhogy szuper minden!
Jó hír az is, hogy a méhszáj teljesen zárt, ... mondta, hogy a cérnát nem látja, de biztosan ott van. Lacim egyből hozzáfűzte, hogy reméljük, nem felszívódó varratot tett be Lintner Tanár Úr :)
Szóval jó hangulatban telt, Anyu is jött velünk, így ő is látta, mennyit nőttek kb 1 hónap alatt a Picik. Mindig olyan jó élmény őket figyelni... persze megy az adok-kapok rendesen :)
Nem is tudom, hogy fogom őket kordában tartani, mert örökmozgók, és nagyon erőseket tudnak rúgdosni.
Tegnap az ultrahangra való indulás előtt meg is volt az első "összetűzésem" egyikükkel, mert öltözködés közben úgy döntött, hogy neki a másik oldal szimpatikusabb, és ugyan érezte, hogy nem fér el a forgolódás közben, de csakazértis nekifutott a feladatnak... csak jöjjön ki, majd novemberben összecsócsálom a kis tappancsát miatta :)
Érdekes, de abszolút hozzák a formájukat minden alkalommal... ugyanaz volt a leosztás, ásítozás, mosolygás, kukac mutogatás :)
Mikor elkezdtük a vizsgálatot,  egy pillanatra teljesen megijedtem, mert abban a pozícióban amiben voltak, első ránézésre vegyespárosnak tűntek.... na, mondom ez a betöltött 19. héten, mikor már 100%-ig fiús Anyuka vagyok, kicsit hidegzuhanyként ért - bár azt sem bántam volna :) De kicsit átrendezte a fiatalember az alkatrészeit a pocimban és azonnal kiderült, hogy szó sincs semmiféle fiú-lány kombinációról ... itt bizony továbbra is két kisfiú növekszik :)


Neveink vannak már egy ideje, eddig azért nem írtam meg, mert Laci az egyik névvel 2 hétig barátkozott, de mostmár eldőlt, úgyhogy íme ők:


TÓBIÁS és JÓNÁS: (első 3 kép Tóbi, második 3 kép Jóni)




ásítunk :)

profilból lábujjacskákkal :)

kicsit mosolygunk :)






kicsit mosolygunk mi is :)

hadonászós :)


csendet kérünk, hogy alhassunk tovább :)

2012. július 6., péntek

AFP

A 16 hetesen levett AFP eredményemet is végre elhoztuk a János Kórházból.
Na nem mintha nagy jelentősége lenne az eredménynek...

AFP: 70,22 ng/ml
Mom: 1,95
Korrigált AFP MoM: 1,79

A MoM érték a János Kórház protokollja szerint 0,7-2,5 közt jó!
Ikreknél nagyon egyszerűen megfelezik a korrigált értéket, azaz 0,895 lett, így minden ok :)

Nagyon várom a hétfő délutánt :)

2012. július 3., kedd

Tűű doki

A műtét előtt 48 órával annak rendje-módja szerint abbahagytam a Merckformin XR-t az altatás miatt.
A kórházban, Tanár Úrral abban maradtunk, hogy se a Merckformint, se az Astrixot nem folytatom egyelőre.
Ezt megírtam Tűű dokinak, ahogy azt is, hogy a korábban megbeszélt terhelésre most nem tudok menni, mert feküdnöm kell.
Néhány óra múlva felhívtak, hogy 3-4 napig írjam az étrendemet és mérjem a cukromat - 0-60-120 perceseket. Hétfőn kellett e-mailben küldenem, és délben hívott, hogy vissza kell állni a régi diétára, kevesebb gyümölcsöt ehetek csak, és 2-3 hét múlva ismét küldjek 3-4 napnyi mérést, étrendet.
Egyelőre jók az értékek, de ha nem fogom vissza a görögdinnye és nektarin evést :) akkor ez már nem sokáig lesz így :(
Ha lehet ilyet mondani, elvonási tüneteim vannak azóta, hogy max napi fél szelet dinnye mehet, az sem egyszerre :(
De ezt is be kell tartanom, mert november közepéig jó lenne 3in1 maradni :)
Ami még érdekes lesz, hogy reggel nem ehetem a pirítósomat... pedig amint felkelek, azonnal azt szoktam, különben nagyon hányingeres és pocsék közérzetű nap következik... de ehelyett is ki kell találni valami új megoldást.

Napjainkban...

Mióta itthon vagyok, szigorúan fekszem, maximálisan betartok mindent amit mondott Tanár Úr.
Legközelebb hétfőn kelhetek fel, akkor leszünk 19+0 hetesek és Hajdu Doktornő vár minket délután genetikai UH-ra :)
Szerintetek mennyire vagyok már besózva? NAGYON :)
Szuper lesz látni Őket ismét... nem aggódom, mert érzem, hogy minden tökéletes velük :)

Ha az Istenhegyin végzünk, irány Lintner Tanár Úr, átnézi a leleteket, túlesünk a kontrollon és talán utána már 3-4 percnél többet is felkelhetek. Bár nincsenek illúzióim... ebből 99%-ban ágyban fekvés lesz novemberig, viszont utána a karjainkban tarthatjuk a Kisfiainkat :)
Nagyon jófejek egyébként, eddig huncutkodtak, amint Lac rátette a kezét a ficánkoló pocimra, abban a pillanatban leálltak :)
De ma reggel végre ő is érezhette a rúgdosást odabentről :) este jól a lelkükre beszéltem, hogy Apukájuknak is tessék dudorogni - megfogadták :)

15+2, műtét előtti UH

Ismertek, nem?
Természetesen látnom kellett Őket még műtét előtt, hogy jól vannak-e :)
Persze a műtét után is mondtam Tanár Úrnak, hogy egy UH-t írjon ki, hogy nyugodt lehessek és láthassam, hogy az altatás ellenére mindketten tökéletesen vannak :)

A Margitban voltunk UH-n, nagyon kedves, rendes volt a Doktornő, alaposan átnézegettük Őket :)
Egyszerűen tökéletesek és álomszuszik :) Mint az Anyukájuk...
Produkálták magukat rendesen, és fantasztikus élmény volt 1 órán át látni Őket. Anyuval és Lacival mentünk, Anyunak is hatalmas élmény volt így látni őket.
Tulajdonképp a szakmai vizsgálatok zajlottak fekete-fehérben (2D), de azt is folyton magyarázta a Doktornő, és utána jött a mozi :)
Megbeszéltük, hogy ha szabad lábon leszek, akkor még a 25-26. hét környékén megyünk egyszer, de akkor már majd "csak" arcocskákat látunk, meg aprócska részleteket, mert akkorák lesznek :)


Íme ők, a mi kis Drágaságaink:



Cerclage

Első voltam a műtőben, ezúttal nem a kisműtőben voltunk, hanem a nagyban... kicsit ijesztőbb volt mint a kicsi. Érdekes módon, előtte már úgy éreztem, hogy nyugodt vagyok, csak legyünk túl az egészen és hozza meg a várt eredményt, ott a műtőasztalon fekve viszont elég ideges voltam.
Legkedvencebb anesztesem volt ott (sajna nekem már ilyenem is van a János Kórházban, folyton összehoz a sors minket a szülésem óta a műtéteken). Nagyon kedves és aranyos, abszolút nyugtatóan hat rám :)
El is magyarázta míg előkészítettek, hogy csak akkor kezd el altatni, mikor Tanár Úr már bemosakodva, rajtra készen áll mellettem, és amint befejezi az utolsó öltést, azonnal ébreszt, hogy a Babáknak csak a feltétlenül szükséges ideig kelljen érezniük az altatót. Úgy altattak, mint császárhoz szoktak, ugyanolyan szerrel és folyamatosan adagolva. Még az epidurális is szóba került, de azzal már nem akartak stresszelni aznap reggel, így a szundikálásnál maradtunk.
Mikor Tanár Úr jött, beöltözött, beszélgettünk addig, szokás szerint megállapította, hogy hozom a formámat és sík ideg vagyok (jól látta), és nemsoká kiadta a parancsot, hogy mehet az altató.
Ekkor persze a tachycardiás szívem elkezdett extrázni, amint rám került az oxigén maszk, de kicsit eltartották az arcomtól, és úgy visszaállt a rendes kerékvágásba.
Kb fél óra volt, Lacom közben kint várt, mikor vittek le a szobába, már magamnál voltam.
Minden rendben ment, majd lent jött a "szuper" hír, hogy nem kelhetek fel 24 órát... ezen dobtam egy hátast, hogy kénytelen leszek 1 napra összebarátkozni az ágytállal... azért hogy az ember milyen jól koordináltan képes ilyenkor egy nap minimális alkalommal pisilni :)
Másnap reggel jött Tanár Úr, elmondta, hogy hazudna ha azt mondaná, hogy 100%-ig zárt volt a méhszájam, ... kb olyan volt, hogy akár végig is lehetne csinálni vele 9 hónapot, de benne van a pakliban az is hogy nem, így jobb hogy összevarrtuk.
2 belső méhszáj varratot és egy külsőt tett be, minden rendben ment, viszont a kontrollig szigorú vízszint, nulla ülés, járkálás, csakis mosdóba, meg zuhanyozni kelhetek fel. Fekvés kizárólag a két oldalamon, és semmi hasizomból felülés.
4 nap után így engedtek haza.
Míg bent voltam, kaptam antibiotikumot, magnéziumot, ... folyton csöpögött az infúzió.
Itthon sokkal sokkal jobb még oldalt feküdni is, pláne, hogy egész nap elszórakoztatnak a mi egyre nagyobb Fiacskáink :)


Műtéti megbeszélés

Március 12-én jelenésem volt korán reggel Lintner Tanár Úrnál, hogy megbeszéljük a cerclage (méhszáj záró műtét) időpontját, menetét.
Mit mondjak, tök ideges voltam már hetekkel előre, mert nagyon féltettem a Piciriket az altatástól. Persze persze tudom, hogy nem én vagyok az első és egyetlen akit altatnak, nade akkor is nyugtalanított a dolog.

Gyorsan átbeszéltük, hogy mi hogyan lesz és levették a szükséges laborokat, így június 18-án megcsapoltak még az AFP-hez is, 19-én pedig túlestünk a műtéten.

Bocs bocs bocs...

Kissé összejöttek a dolgok az utóbbi hetekben, így sok mindenre volt időm, csak gép elé kavarodni nem, de írom szépen sorban a dolgokat :)